Kása-Bókkon Tímea|

Siker, fény, csillogás – ki ne vágyna erre? Idilli világnak tűnhet a színpad, felhőtlen szórakozásnak a tánc, és álomszerű érzés lehet estéről estére kiállni a közönség elé.

Főleg, ha Párizs leggyönyörűbb csillagaként tündökölhet valaki, mint regényünk hősnője, Émilienne d’Alençon, aki gyerekként teszi meg a nagy lépést a célja felé: „Ó, igen, elég idős már ahhoz, hogy megértse, mit jelent a les belles horizontales – ők a kurtizánok, akik túl a Montmartre-on Párizs szívét uralják. Pillangók, mindannyian. Arról álmodik, hogy ő is pillangó lesz.” Kiszakadva a mocsokból, az erőszakból, a bűzből, amiben addig élt, elmenekül a mamától – akitől csak bántást és durvaságot kapott – és új életet kezd. Egész Párizs ismerni fogja a nevét.

Az álmok úgy tűnik, valóra válnak. Hiszen valóban ő lesz „a legkívánatosabb nő Párizsban, a Folies Bergère sztárja” – ahogy a könyv borítója hirdeti. De odáig eljutni Émilienne-nek sok-sok évébe kerül.

Bár a megcélzott félvilági élet lehetőséget jelent a menekülésre, de nem kizárólag jót tartogat. Mert nagyon is számítanak a kapcsolatok – még valami tisztességes állásra is. És ez máig sem változott. Kapcsolatokat kell építeni és ezeket meg is kell tartani. Ám a szökés után a lánynak még nincs senkije. Éjszakák a kapualjakban, éhezés, élet egyik napról a másikra. Ma még fiatal és gyönyörű… De meddig tart ki a szépség, a pillangó hímpora?

Émilienne az épülő Eiffel-torony erős acéljához hasonlítja magát. Magas, gyönyörű, mint a legfinomabb csipke (akár a nevét ihlető alençoni) és sok-sok szegecs tartja össze. Bármennyire is meggyötörte az élet, bárki bántotta vagy volt igazságtalan vele, sosem hajtotta bosszú vagy harag. A fájdalmait a táncaiba építette bele. Így nyitotta meg a lelkét a világ számára. A színpadon ő a deauville-i tengerpart vize fölött szárnyaló sirály – a szabadság madara. Eggyé válik a zenével, miközben mozdul. Ehhez nem kell táncos előképzettség, gyötrő balettórák – csak egy érző szív.

A kezdeti hangütés vagy megfogalmazott életprogram ellenére nem a kitartott nő nemi életét követjük nyomon, inkább egy olyan nőét, aki átlagos, de vonzza a siker, a pénz, a csillogás. És a kurtizán nem azonos kategória a testét utcán áruló egyszerű prostituálttal. Valami maradt még a korábbi századokból: ezeknek a hölgyeknek királyok, hercegek hódoltak, ők voltak a gazdag arisztokraták szeretői és azok maradtak még a 19-20. században is. A dinasztiaalapító vagy vagyonmentő érdekházasságok hátterében a rangos urak nyilvánosan is vállalták őket.

A főszereplő Émilienne tehát elbűvölő, határozott egyéniség, ám belül törékeny nő. Gyermeki naivitással bízik a szerelemben, a fiatalság varázsában, az örökké tartó jólétben. Sikerül eljutnia a félvilági nők csillogó világába, de a magánéletben áldozatokat kell hoznia. Ezek hasznát legtöbbször mások élvezik – de ez sem ingatja meg, önzetlenül segít, ahol tud. Ezért aztán roppant szerethető. Erre utal Coco Chanel idézett mondata a könyv elején, amelyben a világ a legjobb lányaként emlékezik rá. A divatfejedelemmé emelkedett Coco csak a regény utolsó harmadában tűnik fel, és csupán egy mellékszálon találkozunk vele – vagyis aki Chanel miatt szerezte be a könyvet, talán csalódhat.

Csakhogy megismerheti Párizs történetének széles tablóját, a város 19. század végi hatalmas felfutását, átalakulását, a társadalom változásait és a békeidő végét. Ahogy Émilienne pillangós hamvassága megkopik, a szokásai is megváltoznak. Már nem a színpad élteti, hanem egy új hobbi. A lovak iránti szeretet viszi a lóversenyek, a fogadások világába, ami aztán függőséggé válik. Megszállott szerencsejátékos lesz, üldözi a szerencsét, pedig meggyőződése, hogy a pénzhez a nő nem ért…

Mégis nyer valamit, ami pénzben nem mérhető. Végre megtapasztalja, mi a valódi szerelem, több a puszta örömnél és élvezetnél. Csak hát későn ismerte meg a neki teremtett férfit – a háború előszele (némi képzavarral) már átfúj Franciaország határán, a sorkötelezettséget pedig senki nem kerülheti el…

Émilienne feje fölött már-már összecsapnak a hullámok, de valami alaptalan optimizmussal a sorstól várja a megoldást. „…amikor az ember nem irányíthatja a körülményeket, mégis mit tehet? Az ember lánya hátradől, ejtőzik egy kicsit, és reméli a legjobbakat.”

A könyv szerzője Pamela Binnings Ewen ügyvédből lett regényíró. Ez a hetedik könyve, szívesen választja az eseményekben gazdag történelmi korokat háttérként. Ezek előtt mozgatja a valóságban is létezett meg a fantáziájából megteremtett alakokat. Párizs színes éjszakai forgatagát kellemesen adja vissza Weisz Böbe fordítása. Émilienne csillaga ugyan elhalványult, de az olvasó fantáziájában újra kigyúlhat.

Pamela Binnings Ewen

Pamela Brinnings Ewen: Émilienne
Fordította: Weisz Böbe
21. Század Kiadó, Budapest, 2024
318 oldal, teljes bolti ár 5990 Ft
online ár a kiadónál 4493 Ft
ISBN 978 963 568 4571

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az első világháború előtti évek Párizsában Émilienne volt a legszebb nő. Aki utánafordult, annak szíve rögtön gyorsabban dobogott. Kislányként szegény sorban nevelkedett a Montmartre-on, de világéletében vonzották a nagyváros tündöklő fényei. Hamarosan a legnépszerűbb varieté, a Folies Bergère sztárja lett, magasrangú urak szeretője, és egész Európa egyetértett abban, hogy ő a leggyönyörűbb.
A boldogság azonban hamar elillan, a szépség és fiatalság törékeny kincs. Hová lesz a szerelem? A háború előszelétől borongóssá váló kontinensen Émilienne ifjú barátnőjének, Coco Chanelnek markáns elképzelései vannak arról, hogyan is kell túlélni e férfiközpontú világban. Émilienne a túlélésért küzd, miközben Coco csillaga egyre emelkedik.